A filmről | Előzetesek | Plakátok | Sajtó | Így készült | Szereplők írták | DVD | Booklet | Kritikák | Naptár | Elérhetőségek | Tükörkép | Ördögi kör

Így látták a Zártosztály bemutatóját a film szereplői

Edina

Amikor elkezdtük ezt az egészet, nem is gondoltam volna, hogy a végén ilyen élményben lesz részem. Már alig vártam, hogy láthassam a végeredményt, amiért közel egy évig dolgoztunk.

Látni a filmet a vásznon, ott ülni a nézők közt, figyelni a reakcióikat nagyon érdekes volt. Izgultam is a fogadtatás miatt, főleg hogy mit fognak szólni a film végéhez. Még akkor is remegett a lábam, amikor felsorakoztunk a színpad előtt.

Mindenképpen megérte a fáradtságot a Zártosztály, ezt a pozitív visszajelzések is megerősítik, amiket kaptunk. Nagyon büszke vagyok az egész stábra, és arra, hogy sikerült valami maradandót alkotnunk.



Lenti, 2014. október 19.

Burinda Borbála

Sára

Amikor áprilisban belecsaptunk a forgatásokba, és amikor már az első 5 órásra húzódott, akkor elgondolkoztam rajta, hogy én tényleg akarom-e ezt?! Nem tudtam, de csináltam.

Az első éjszakai forgatást nagy izgalommal vártam, mivel soha nem volt ilyenben részem ezelőtt, meg hát mégiscsak éjszaka voltunk abban a suliban, ahova mindennap járok. Remek érzés volt, tele izgalommal. Jöttek a forgatások sorban, és csak haladtunk előre a forgatókönyvben. Elkezdtük érezni, hogy közeledik a vége, és hogy már több van mögöttünk, mint ami előttünk. Fura volt!

Most viszont olyan jó érzés visszagondolni azokra az estékre, hajnalokra, amikor már szenvedtünk a fáradtságtól, és megváltás volt az utolsó kis rész felvétele is. Ezek örök emlékek lesznek mindenki számára. Amikor forgattunk, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó érzés lesz az, hogy ilyen sok pozitív visszajelzést kapunk a premier után. És amikor mindenki nekünk tapsolt, az valami hihetetlen érzés volt. Tényleg büszkék lehetünk arra, amit létrehoztunk, úgy gondolom. Elképesztő volt még az is, hogy a nézők között ülve élhettem át annak a varázsát, hogy a film végleges verzióját lássam, érzékelve a reakciójukat. Ez egy újabb izgalom bomba volt.

Azt hiszem, a legnagyobb elismerés mégiscsak Gyuláé és Andrásé, akik nálunk is több idejüket áldozták azért, hogy egy ilyen csodálatos filmet hozhassunk létre. Köszönet nektek!



Lenti, 2014. október 20.

Simon Titanilla

Ádám

Már az elején, mikor becsatlakoztam ebbe a projektbe, ebbe a szereplőgárdába, éreztem, hogy egy nagyon jó élmény vár majd rám. Ám nem gondoltam volna, hogy ekkora.

A premier napján már tűkön ültem, hogy megláthassam végre a közel egy éves munka gyümölcsét. Úgy ültem be én is a nézök közé, mint valami kisgyerek az első moziélménye előtt. Izgultam, milyen lesz a film, és hogy milyen lesz a fogadtatása? Majd mikor lement a vetítés, és felsorakoztunk a nézőtér előtt, a fogadtatás és a taps, amit kaptunk, minden képzeletemet felülmúlta.

Az elejétől a végéig megérte részt venni a film forgatásában, hisz' olyan dolgot hoztunk össze, amire igazán büszkék lehetünk. Köszönetet kell mondanom mindenkinek, aki részt vett ebben, hisz' egy olyan személyes élményt kaptam, amire örökre emlékezni fogok.



Lenti, 2014. október 20.

Fehér Milán

Laura

Amikor én bekapcsolódtam a projektbe, már javában folytak az olvasópróbák, ezért kissé nehezebben rázódtam bele, de aztán már hatalmas izgalommal vágtam bele minden forgatásba. Laura szerepe pedig igazi kihívás volt számomra, ugyanis én már a harmadik ember voltam, akit felkértek erre a szerepre. Így még jobban figyelnem kellett arra, mit hogyan adok elő.

S bár az éjszakai felvételek jócskán megterheltek minket, és féltem is az emberek reakciójától, látva a premiervetítésen az emberek arcát, és hallva utána a megtisztelő és megható gratulációkat, minden kétségem elszállt afelől, hogy valami nagyszerűt és maradandót alkottunk, amit büszkén fogok majd még az unokáimnak is megmutatni.

És persze hatalmas köszönet és elismerés Andrásnak és Gyulának, akik talán még nálunk is több energiát és időt fektettek bele ebbe a nagyszerű dologba. Soha nem fogom elfelejteni!



Lenti, 2014. október 20.

Dénes Elisabeth

Gondnok

Mikor Hantos Bandi barátom először említette, hogy újra filmet fog forgatni, egy választás előtt találtam magam. Teljesen kimaradjak belőle, hogy majd mikor kész lesz a film, teljesen friss szemmel és objektíven láthassam az alkotást, így remélhetőleg egy jó filmélménnyel gazdagodva? Ezt csináltam ugyanis a Tükörkép forgatásának idején. Persze ott is feltűnök egy kis szerepben, de semmit nem tudtam a film történetéről, végkifejletéről. Vagy ezúttal én is ott legyek végig, tanácsaimmal, ötleteimmel segítve a munkájukat, és lássam elkészülni az egészet? Sokat gondolkodtam azon, melyik lenne az érdekesebb élmény, és végül az utóbbi mellett döntöttem. Azt hiszem, nem bántam meg, mert a premier előtt ugyanolyan ideges voltam, mintha legalábbis én készítettem volna, és ugyanolyan felszabadító érzés volt a taps nekem is a végén, akárcsak a rendezőknek.

Szóval úgy döntöttem, ott akarok lenni a film születésének minden egyes stádiumánál. Bandi persze mindjárt rámosztott egy szerinte testhezálló, szerintem meg inkább hálás, komikus mellékszerepet. Én lettem a részeges gondnok, akinek "kulcs"-jelenete a filmben, hogy bezárja az osztályt! Apró szerep, de próbáltam rá komolyan készülni: kitaláltam a figura háttértörténetét és lélektanát is, hogy minél hitelesebbnek tűnjön a szerencsétlenkedése. A nézők szerint emlékezetesre sikerült, de úgy érzem, ez nem nekem köszönhető. Mint mondtam, hálás szerep az ilyen. Mivel a dokumentálás és archiválás az egyik mániám, egy hirtelen döntés alapján bevállaltam, hogy én majd ott leszek mindenhol, és fotózok, videózok, és megpróbálok összerakni egy werkfilmet. Igyekeztem minél több éjszakai forgatáson jelen lenni, ami persze nem ment mindig, ezért is tartozok elismeréssel a stáb többi tagjának, főleg a rendezőknek, mert ők gyakorlatilag minden szabadidejüket a filmnek szentelték egy teljes évig!

Ezen kívül egyfajta tanácsadó szerepét töltöttem be. Bevallom, nagyon hízelgő volt, hogy már a forgatókönyv írásakor mindenben kikérték a véleményemet, és én a lehető legrészletesebben és pontosabban kritizáltam őket. Sok észrevételemet meg is fogadták, így úgy érzem, kicsit az én hatásom is benne van a filmben. Kristóf karakterét tulajdonképpen én találtam ki! A forgatókönyv korai változatában elég jellegtelen karakter volt, Laura karaktere pedig hálátlan volt, hisz' semmivel sem volt alátámasztva a viselkedése. Én javasoltam, hogy Kristóf legyen olyan, amilyen végül lett. Ezen kívül felhívtam a figyelmüket egy dramaturgiai hibára, és sokat lobbiztam a főcím jelenetért is, amit gyakorlatilag én írtam. Mint lokálpatriótának, fontos volt számomra, hogy mutassuk meg a főcímben Lentit, és szerintem nagyszerűen sikerült. Amit csak lehetett, kritizáltam. Persze nem fogadták el minden meglátásomat, és sokszor nehezen viselték szőrszálhasogató dolgaimat, de már az elején megígértem, hogy ilyen leszek, mert úgy érzem, ezzel segítek jobbá tenni a filmet.

Régen voltam már 18 éves, és nem igazán tartom a kapcsolatot a fiatalabb generációval, így tartottam tőle, hogyan tudok majd beilleszkedni a stábba. Bandi nem igazán könnyítette meg a dolgomat. Még mielőtt találkoztam volna a szereplőkkel, mindenkiről megmutatott egy facebook profilfotót, és kérte, jellemezzem őket! Jó poénnak gondoltam, ezért elengedtem a fantáziámat, és első benyomásaim alapján nem túl hízelgő leírásokat adtam. Nem számítottam rá, hogy ezeket az általa viccesnek tartott írásokat szépen megmutatja nekik. Többen meg is sértődtek rajta. Ezek után kellett bemutatkoznom az első olvasópróbán. Tami el is nevezett ezért "Merész"-nek ami jól rám is ragadt. Ennek ellenére úgy érzem, a forgatás végére nagyon jól összerázódott a csapat. Nagyon jó fej, lelkes fiatalokat ismerhettem meg. Öröm volt velük együtt részese lenni egy ilyen különleges film születésének. Mert ez a film tényleg különleges! Sokkal több lett, mint egyszerű diákfilm, hisz' egyszerre örökíti meg a gimnáziumot és a kisvárosi életet. Egy film lentieknek, Lentiről! Hány kisváros mondhatja el, hogy van egy ilyenje?

Most már bevallhatom, hogy a nyersvágások megtekintése után bizony sok esetben szkeptikus voltam, hogy hogyan lesz ebből egy tényleg működő film? Bandi és Gyula viszont végig pontosan tudták, hogy mit akarnak csinálni, és az utómunkálatok során szinte csodát műveltek. Bandi remek érzékkel válogatta össze a zenéket, Gyula pedig időt és energiát nem kímélve finomította a vágást és a film képi világát. Így miután elsőként láthattam a kész filmet, nagyon pozitívan csalódtam. A film életre kelt! És igen, itt-ott tetten érhető még benne néhány amatőrfilmekre jellemző hiba, de ami a legfontosabb: működik és kész!

Ha volt valami a filmben, ami nem volt amatőr, akkor az a promóció volt! Én hoztam létre a film facebook oldalát, és megszabtam az irányvonalat. Néhányan talán megütköztek azon, hogy hollywoodi mozifilmeket megszégyenítő reklámhadjáratot indítottunk, de úgy gondoltuk, miért ne? Gyula nagyszerű előzeteseket gyártott, és amit a plakátokkal művelt, az egyszerűen professzionális lett! Talán ennek is köszönhető volt, hogy a Göcsej Nyomda érezte, itt egy komoly projektről van szó, ezért egy kis reklámért cserébe teljesen ingyen gyártott le nekünk több száz plakátot. Rengeteg munka van a filmben, és szerettük volna minél több emberhez eljuttatni. Igazából élveztem az ezzel járó ötletelést, a nyereményjátékokat, a plakátolást. Minden téren letámadtuk a sajtót. Két újságban és a rádióban is jelen voltunk, hamarosan pedig a helyi tévében is ott leszünk. Facebook oldalunkat több, mint ezren kedvelték.

Meg akartuk adni a módját a premiernek. Szerencsére a Művelődési Központ tárt karokkal fogadott minket. Egyre csak közeledett a nagy nap, és egyre nagyobb fejtörést okozott, hogy hogyan is kéne megoldanunk a vetítést, mert semmilyen technika nem állt rendelkezésünkre. A vásznat kénytelenek voltunk saját kezűleg legyártani. Erre különösen büszke vagyok, mert az én irányításom alatt készülhetett, és igazán jól sikerült! A méretei és a súlya miatt egy kaland volt felállítani a színpadon, ami ezen túl örökre ott marad, lehetőséget adva ezzel későbbi filmvetítéseknek is. A projektort és a hangtechnikát kölcsön kaptuk, a film pedig az én médialejátszómról pörgött. Izgultam is rendesen, nehogy valami technikai probléma tegye tönkre a premiert! Persze előtte nap kipróbáltuk a technikát, ami hihetetlen élmény volt. Mozit csináltunk a felújított színházteremből! Alig vártam a másnapi két vetítést. Még reggel jutott eszembe, hogy a kezdés előtt werkfotókat kéne vetíteni véletlen sorrendben, egy a filmből vett zenére. Ezt az utolsó pillanatban dobtam össze, és véleményem szerint nagyon hatásos lett. Egyrészt a zene miatt, ami nagyon jól előrevetítette a film hangulatát, és növelte a várakozást, hogy itt bizony egy különleges élménynek lehetünk hamarosan részesei. A sokszor vicces werkfotóim alapján pedig képet kaphatott róla a közönség, hogy mennyi munka van a filmben, és ugyanakkor milyen szórakoztató volt a forgatás. Szóval mikor erre a zenére vonult be a közönség, és foglalták el a helyeiket, számomra az egyik legjobb élmény volt!

Legszívesebben leültem volna a nézőtérrel szemben, hogy folyamatosan a közönség reakcióit figyeljem, de nem tehettem. A gimis és a felnőtt közönség érezhetően másképp reagált. A fiatalok ott is nevettek ahol nem feltétlenül kellett volna, de ez érthető, mert mégiscsak az ismerős helyszíneket és a barátaikat láthatták viszont a vásznon, a végkifejlet ijesztő és egyben megdöbbentő fordulatát viszont nagyon átélték! Érezhetően sokkolta őket a végkifejlet, és ezt nagyon jó volt hallani. Az esti vetítés hasonlóan pozitív volt, talán csak a taps volt nagyobb és hosszabban tartó. És azóta folyamatosan jönnek a pozitív visszajelzések. És meg kell valljam, azok után hogy már kétszer láttam nagyvásznon, még jobban tetszik a végeredmény, mint eddig! Büszkeséggel tölt el, pedig csak egy egész kis részében volt részem. De így is örülök, hogy a részese lehettem!



Lenti, 2014. október 20.

Kovács Zsolt

Zsófi

Hogy mit adott nekem ez a film? Azt a rengeteg élményt nem lehet felsorolni. Életem talán eddigi legjobb döntése volt az, hogy csatlakoztam a Zártosztály stábjához.

Hálás vagyok a sok türelemért és segítségért, amit a film elkészítése során kaptam a többiektől. Az első forgatási nap után döbbentem csak rá, hogy milyen sok időt fog igényelni ez a film, ami be is igazolódott, hiszen 138 órát töltöttünk együtt az iskola falai között, illetve a kinti helyszíneken. Az éjszakai jelenetek alatt sokszor fáradtak és nyűgösek voltunk, de rendezőink hozzáállása, türelme és biztatása mindig arra buzdított minket, hogy ne adjuk fel. Gyula szorgalmának köszönhetően a jeleneteket a következő forgatáson összevágva tudtuk megnézni, ami további lendületet és kitartást adott. Nagyon jó csapattá kovácsolódtunk össze, ami gördülékennyé tette a közös munkát. Augusztus 28-a volt az utolsó suliban töltött éjszakánk. Fáradtan, de erőnkön felül próbáltuk utoljára megmutatni, hogy kellő komolysággal mire vagyunk képesek. Ekkor tudatosult bennem, hogy vége a közel egyéves közös munkának. Ezt követően kezdődtek a fényelési, zenei és további vágási munkálatok, amire Gyula és András a szabadidejüket áldozták. A karakterplakátok megjelenésével tudtuk, hogy nemsokára láthatjuk a végeredményt.

Hamar eljött október 18-a, a bemutató napja. Izgatottan ültem a Városi Művelődési Központ színháztermében diáktársaimmal a délelőtti előadáson, majd az ismerősökkel az estin. Kialudtak a fények, és elkezdődött a film. Nagy vásznon látni magunkat elképesztő élmény volt. Érdeklődéssel vártam a reakciókat. A bemutató végeztével nagy meglepetésünkre hatalmas taps fogadott minket, és mosolyogva, emelt fővel álltunk a nézők elé. Az egész stáb nevében mondhatom, hogy büszkék vagyunk a Zártosztályra, arra, hogy olyasvalamit alkottunk, ami talán az idő múlásával nem vész el, és sok-sok év múlva is boldogan vesszük kezünkbe a DVD-t, és örömmel gondolunk vissza az együtt eltöltött időre.

Így, hogy tudom, mennyi munka van ebben a közel 80 percben, kérdés nélkül újra belevágnék. Köszönöm, hogy kipróbálhattam magam, s részese lehettem ennek a csodás élménynek!



Lenti, 2014. október 21.

Fehér Tamara

Lia

Hihetetlen, mennyi idő telt el a kezdetek óta!

A karakter kidolgozás igazán jó móka volt. A saját karakterem egy merész személyiség. Voltak nehezebb pillanatok a forgatáson, mivel ezt a szerepet eljátszani nem mindig volt egyszerű feladat számomra. De szerencsére rengeteg segítséget kaptam mindenkitől. Az éjszakai forgatások sok új élménnyel gazdagítottak. Izgalmas volt éjszaka benn tartózkodni a suliban. Voltak esetek, mikor egy-két ijesztgetés is történt. Ezeken jókat nevettünk. Munka és szórakozás volt egyben az egész forgatás.

Aztán jött a nagy nap, a premier. Nagyon vártam már azt a napot. Kíváncsi voltam mások véleményére. Szerencsére csak pozitív visszajelzést kaptam, ami csak megerősített abban, hogy érdemes volt ennyi energiát és időt szánni a filmre. Még egyszer köszönöm a stáb tagjainak a kitartást és a munkájukat, szerintem nagyon megérte! Remélem, lesz folytatás!



Lovászi, 2014. október 21.

Tátrai Renáta

Nagy Gyula - grafikus mérnök informatikus - Lenti, 2014. - Minden jog fenntartva! - Utolsó frissítés: 2014.10.21